1.rész- Aratás napja

Kemény püfölésre és gyors levegő vétel hangjára ébredtem. Kicsit nyújtózkodok, majd kibújok a takaró alól. Felülök az ágyamra és rápillantok az éjjeli szekrényemen lévő órára. Negyed hét van. Lábammal előrugdosom a tegnap eldugott papucsomat. Felveszem a hideg lábbelit, amitől először kicsit kiráz a hideg, de utána b őröm hozzászokik, majd a hang után kutatok. Valahogy egyértelművé válik hogy a mellettem lévő szobából jön a zaj. Megállok az ajtófélfánál és üres tekintettel nézek rá. Már jó sok ideje állhattam ott amikor Gloss kissé szemrehányóan odaveti.
-Na jó a műsor?-Kicsit gondolkozok mert először nem nagyon esik le mire is érti. Gondolkozok mit is mondjak de Gloss megelőz engem.- Aratás napján jól kell kinézni, főleg ha mentor valaki.
Ha mentor valaki... Hát igen a 66. Éhezők Viadalát a bátyám nyerte meg, így most ő veszi át a mentori szerepet. 
Gloss ledobja a box kesztyűnek alkalmatos kézre valókat. Besétálok mellé és leülök az ágyára. Ő is követi a példámat, leül mellém. A könyökét a combjára támassza majd hirtelen az arcát beletemeti a kezeibe. A kezemet a hátára teszem majd lassan elkezdem simítani az izzadtságban ázó trikóját. Nem nagyon értem hogy most miért van kiborulva, de most az a legjobb ha meg se szólalok. Nem is kellett sokat várnom Gloss egyből magyarázatot is ad a viselkedésére. 
-Tudod ma lesz a sorsolás, és ha kihúznak téged...- hangja elcsuklik.
-De akkor is hivatásos ként fogok az arénába lépni- helyesbítek, mert tény és való nagyobb esélyekkel indulok.
-Még ha hivatásos is vagy, nem vagy többen más mint a többi kiválasztott. Embereket ölsz, szövetséget kötsz majd végül hogy biztosan ne te legyél az áldozat a csapatban te egy határozott lépéssel megölöd a csapattársaidat. Lehet hogy nyersz de utána rémálmok fognak gyötörni. 
-De ha engem húznak úgy is jelentkeznek helyettem.-értetlenkedek. Gloss össze szorítja a száját, majd elhadar egy mondatot:
-ígérd meg hogy nem jelentkezel senki helyett sem.
-Gloss...
-Ígérd meg!
-Ígérem.

 A reggelit nagy csendben fogyasztjuk el, mintha tudnák hogy én nagyon is beszeretnék menni az arénába. Hiszen utolsó évem, jövőre már nem lesz benne a nevem a üveg gömbben. Utolsó esélyem, utolsó. És önkéntes pedig nem lehetek, mert egy ember rám parancsolt hogy ne legyek. Szép is ez, minden álmom hogy egyszer bekerüljek az Arénába hirtelen eltűnik, mintha az idáig tartó gyerek álmom csak úgy elégne. És el is ég.

Nálunk, az első körzetben nem kell nagyon kiöltözni az Aratásra. Szerencsére. Nekünk nem kell alázkodnunk a Kapitólium előtt, ők szeretnek minket (főleg hogy a bátyám nyert viadalt) és ennek örülni kéne, de nem tudom, engem valahogy nem izgat ez a téma. Itt az számít szép ruhának ha fekete nadrágban vagy és bármilyen fölső van rajtad. Így hát felvettem egy sima fekete nadrágot és egy krémszínű, letisztult pólót ami elég kényelmes egy ilyen napra amin csak nézed hogy egy másik szerencsés kapja az esélyt hogy nyerjen. Perfect! Ahogy kivettem a szekrényből a felsőmet eltűnődtem hogy miért nem jelentkezhetek én, miért tiltotta meg Gloss? Úgy is nyernék. Nem tilthatja meg. Nem, nem, nem.
A szememben felvillant a tűz, hogy én fogok az emelvényen állni és kezet fogni a fiú csapattársammal, büszkén lenézni a többiekre hogy ÉN lehetek a szerencsés. Majd pár hét múlva vissza jönni a körzetbe és mindenki ismerni fog. Igen, én leszek az.
-GLOSS!- kiabáltam és a testvérem szobájába rohantam, hiszen ő nem tilthatja meg hogy önként jelentkezzek, hiszen ha engem húznak ki úgyis jelentkezik más.- GLOSS! Gloss hol a fenébe vagy? Nekem nem tilthatsz meg semmit- és nyitottam ki az ajtót de a szoba üres volt és izzadtság szagú mint mindig. -Gloos!- fordultam oldalra, és egy kéz fogta meg a vállamat amitől egy kissé megijedtem de fordultam volna Gloss-hoz és mondtam volna neki hogy nekem nem tilthat meg ilyeneket, de nem Gloss állt mögöttem. 
Apukám volt az, mutató ujját a szája elé tette, majd megfogta a két vállam és egy kicsit előre vezetett a folyosón. A lépcsőházhoz mentünk, és egy olyan ponthoz irányítottam hol pont láttam két békeőrt, bátyámat és ahogy anyukám kikíséri őket. Már kezdik gyűjteni az eddigi győzteseket a Győztesek falujából. Ilyenkor házról házra bemennek a győztesekért, és kiviszik őket a Főtérre ahol az aratás nemsokára kezdődni fog. 
Becsukódott az ajtó, apukám kicsit megdörzsölte a hátamat majd egy "legközelebb halkabb legyél"-t sziszegett, majd le ment a lépcsőn. 




Már nagy tömeg volt a főtéren. A színpadon 4 sorban felsorakozva a győztesek. Hátul voltak a régebbi, elől a már frissebb nyertesek. Első sorban mindössze 5 ember volt, egy lány és négy fiú, köztük a testvérem is. Ő egy sötét kék modernebb kosztümben volt, kezét szorosan a szék karfájára szorította és mereven bámult előre a semmibe. 
Néztem őt és próbáltam elkapni a figyelmét, de ő kemény volt és semmire se figyelt. 

A nagy hangzavar percről percre halkabb lett. Kezdtünk szépen besorakozni. A hangfalakból hangos zene kezdett játszani és végül "rázendítettek" a Kapitólium Himnuszára és ekkor a pódiumon ülök felálltak és hallgatták a dalt. Felnéztem rájuk és láttam amint néhányan össze rántják a szemüket, a kezüket ökölbe szorítják és elkezdenek kicsit remegni. Na igen, Gloss erről beszélt..

A zene elhalkult, mindenki felemelte a fejét és a mikrofon felé nézett. Kis idő múlva előbukkant egy fickó, ha jól tudom Melvin a neve és most rikító kék haja volt és benne elveszve néhány sötét lila hajtincs. Minden évbe ő az a szerencsés hogy kihúzza a neveket, és minden évben más milyen hajjal rukkol elő, és a ruhái is szoktak olyan érdekesek lenni. Ha jól látom felvarratta a szeme alatti ráncokat, és ezzel letagadhat minimum 15 évet. 


Elmondta a szokásos történelmi hátterét a Viadalnak, majd egy sort sajnálkozott, és utána egyesével üdvözölt a győzteseket. Kezet fogott velük majd két puszit hintett arcukra. Kicsit megráztam magam, érzetem ahogy izzadok. Nem kevés idő volt míg kb. 36 embert végig puszil meg megrázza a kezüket. Lenéztem a földre és az betonon egy szép aszfaltrajz volt, amin egy 6-os meg egy 7-es számot díszítettek ki a gyerekek. Enyhe mosoly kerekedett az arcomra majd felnéztem az égre és a tűző nap sugaraitól egy kis időre megvakultam, és mire tisztán láttam Melvin újra a mikrofonnál áll és indult a lányok gömbje felé. Össze húztam a szemem, mint egy sas aki arra vár hogy lecsaphasson az áldozatára. Én is leakartam csapni, csak én a kiválasztott szerepre. Újra belegondoltam milyen lenne ahogy felemelkedek, középen a bőségszaru fölött egy visszaszámláló már az utolsó másodperceket számolja. 6...5...4...3...2...1... - És a szerencsés- csoszogott vissza Melvin magasra tartva az össze hajtott papír darabot.- nem más mint- szívem úgy zakatolt hogy már azt hinné az ember puskával lőnek- Davina Floyg!
Mindenki elkezdte a szemével kutatni Davinát. És igen, kapóra jött az lakalom hogy gyorsan jelentkezzek. Testvéremre néztem aki megint abban a pózban volt mint a kezdetkor csak most engem nézett. Fejét lassan, jobbra majd balra húzta és ezzel jelezte hogy nem engedi hogy jelentkezzek.

A békeőrök megindultak Davina felé... 

Becsuktam a szemem, számat össze szorítottam, fejemet lehajtottam és a kezemet magasba emeltem.
-Nocsak, csak nem egy önkéntes? Mily meglepő- mondta cinikusan Melvin.
Kinyitottam a szememet és számat majd felemeltem a fejemet és láttam amint Gloss kissé össze rogy a székében, és most ő hajtotta le a fejét. 
-Én jelentkezek!- kiáltottam. Most nem éreztem azt a tűzet mint amikor elgondoltam mit is csinálok. Ez kissé fura érzés volt. Mintha félnék. De ugyan mitől? Megvan bennem minden ami a nyeréshez kell. Remélem.

A békeőrök előrébb jöttek értem. Léptem egyet aminél még remegett a lábam, de a többi lépés már simán ment. Velem egy sorban álló lányok nagyon szétszéledtek. Kiértem a sorból, szép kecsesen fordultam a színpad felé és sétáltam fel Melvin mellé. 
Gloss úgy nézett rám mintha szemével villámokat szórna rám. Egy pillanatig még ránéztem, utána meg a körzetbeliekre. Hátul láttam a szüleimet ahogy csak néznek előre. Mintha nem örülnének nekem.

-Óhohohooo tudom én hogy te ki vagy, a 66. viadal nyertesének a testvére. Cashmere, ugye?- bólintottam. 

Kissé furcsa volt hogy nem kellett bemondanom a nevemet, de azért jó is volt, hogy tudta ki vagyok. 
Oda sétált a fiúk gömbjéhez és lehetett látni hogy az első sor a fiúknál mind önkéntes. Nagyon ki voltak gyúrva és már csak abban reménykedtek hogy ne az ő nevüket húzzák, hogy ő jelentkezni tudjanak.

Hátranéztem és Gloss gyilkos pillantásokat vetett rám. Mondani akartam volna neki hogy "Sajnálom." vagy azt hogy "Bocsánat." de egy szót se tudtam kiejteni a torkomon a sajnálattól. Mert tényleg rosszul éreztem magam hiszen az ígéretemet szegtem meg a testvérem előtt. 

-Donnel We...- be se tudta fejezni a nevét, egyből jelentkezett egy vöröses-barnás hajú fiú. 

Érte is mentek a békeőrök. Nagy mosolygással jött fel mellénk. Ahogy felénk fordult megcsillant a zöld szeme. Nem ismertem őt, és szerintem ő se engem. 

-Hölgyeim és Uraim! Íme a 67. Éhezők Viadalának első körzet kiválasztottjai! Fogjatok kezet. 


















Nagyon nagyon nagyon sajnálom hogy több mint fél évet késtem! az volt az elhatározásom hogy téli szünetben majd írom folyamatosan. Most megpróbálok írni bele sok részt ígérem!
Remélem azért tetszett nektek az első rész. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és máris írom a 2. részt.

Bevezető*

"...Kinyitja a borítékot, és kivesz belőle egy kis, téglalap alakú papírt. Aztán habozás nélkül felolvassa, ami rajta áll:
 – A hetvenötödik évfordulón, emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot, a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsoljuk ki."
   
        Mindenkiben felmerül az a kérdés hogy Katniss és Peeta nyereségén           kívül a többiek hogy is nyertek viadalt?

Ebben a blogban elolvashatjátok majd Cashmere, az első körzetből jött lány nyereségét az én elképzelésem szerint. 

good luck and never leave hope